Hogy kicsoda Joker, gyakorlatilag fogalmunk sincs. Amikor – a negyvenes években – Batman legfőbb ellenségeként kitalálták, nem foglalkoztak vele, honnan jött, és miért olyan, amilyen. Egyes sztorik szerint gengszternek álcázott vegyészként, Vörös Maszk néven saját cégétől próbált meg lopni, de Batman rajtakapta, menekülés közben egy savas tartályba esett, innen az eltorzult arc. Ott van aztán a Gyilkos tréfa című képregény, amiben Joker maga fejti ki, hogy saját történetére hol így, hol úgy emlékszik. Ebben egyébként szintén a vegyész-sztori szerepel, kiegészítve azzal, hogy Joker, mivel nem szereti a munkáját, komikusnak próbál állni, de a felesége folyamatosan veszekszik vele a pénztelenség miatt, így kényszermegoldásként megpróbálja kirabolni korábbi munkaadóját – a találka Batmannel és a savfürdőzés innentől ugyanaz. Van olyan verzió is, ami szerint Joker korábban veszélyes bűnöző volt, és az egyik ügye során összehozta a sors a denevérrel – akkor volt a savfürdő és a következett be a megőrülés is. E szerint az elmélet szerint Joker valódi neve Jack – ezt a változatot vette át a Tim Burton-féle első mozi (Batman); ahol a figura teljes polgári neve Jack Nepier. Ezen a filmen kívül sehol; sem mozgóképes, sem írott formában nem esik szó Joker valódi nevéről.
Amikor Heath Ledger Jokere először mondta el, hogy honnan vannak a sebhelyei, kicsit megijedtem; aztán, amikor a következő alkalommal egy teljesen más történetet adott elő, világossá vált; hogy Christopher Nolan tudta, hogy ha megpróbálja megmagyarázni Jokert, azzal az egyik leglényegesebb tulajdonságot, a misztikumot öli ki a karakterből. Nem bántam volna, ha Batmannek is kitalál egy változatot; és nem egészen látom be, mire jó, hogy ezt egy helyütt el is kezdi, csak aztán – mert a denevér leüti, vagy legalábbis megpofozza, ha jól emlékszem – nincs alkalma befejezni. Pedig nagyon izgalmas lett volna hallani, hogy a film készítői szerint hogyan jeleníti meg önmagát éppen Batman előtt. Hogy Batman és Joker között pont ebben a legintimebb helyzetben nem kerül sor értelmes interakcióra, az különösen annak fényében kár, hogy A sötét lovag által sulykolt egyik tétel éppen az, hogy mennyire közel áll egymáshoz a két karakter. Furcsa, hogy amikor leginkább lehetőség lenne egymáshoz közelíteni őket, akkor a film kiütteti az egyiket a másikkal. (És ha ezt azért teszi, hogy jelezze: Batman nem kér a közeledésből, akkor az még rosszabb, mintha ötlettelen lenne, vagy a felsüléstől tartva félne bármit Joker szájába adni; mert Batmannel nem szabadna a legprimitívebb eszközzel csatát nyeretni Jokerrel szemben – kivéve, ha a cél Joker Batman fölé emelése...) 
No mindegy, ez csak egy apró mozzanat, lépjünk túl rajta. Vagyis, nézzünk rá egy másik szempontból a Batman kiüti Jokert – jelenetre, és térjünk rá arra, amiről az írás elején már szó esett. Az ugyanis, hogy Batman felülkerekedik Jokeren, kivételes alkalom. Sőt, talán ez az egyedüli jelenet, amikor Joker lába alól valamelyest kicsúszik a talaj – ám, és ez a lényeg, még ekkor sem elsősorban Batman bal egyenese meg a felhőkarcolóról lelógattatás miatt. Hanem azért, mert szembesül vele, hogy a két komp közül egyik sem robban fel – azaz nem válnak be a számításai. Kvázi az eszén találnak fogást, kicselezik egy elméletét. És amikor erre rádöbben, akkor, és egyedül akkor a két és fél órás játékidő során – és akkor is egy szinte észrevehetetlenül rövid pillanatra, de: összezavarodik. Csakis ebben a pár másodpercben gyenge, egyébként végig kikezdhetetlen. Semmivel sem lehet sarokba szorítani, végig egy lépéssel Batman előtt jár (egyszer mond is neki valami olyasmit, hogy ő nem őrült, csak egy szinttel előrébb tart).
Joker az egész filmet áthatja. Akkor is ott van, amikor valójában nincs is ott. Ugyanakkor, ha jelen van valahol fizikai valójában, akkor is az az ember érzése; hogy nem azokkal van, akik vele egy időben, egy helyen tartózkodnak, csak azok mellett, azok társaságában. Nagyon nehéz ezt megfogalmazni, de ez a benyomás valószínűleg azt jelzi, hogy Heath Ledgernek sikerült elérnie, amire törekedett: hogy a figurát elemelje mindattól, ami emberi, kézzel fogható, racionális. Jokere nem csak fizikai értelemben megfoghatatlan: sokkal kevésbé hús-vér ember, mint időlegesen testet öltött elmélet.
Ez a testet öltött elmélet sem tudja azonban megállni, hogy időnként el ne pazaroljon valamicskét az emberfelettiségéből. Vele is megesik, hogy részt vesz, hogy személyesen és tudatosan hat. Mindezt azért, mert rendben van az egója; mert hiszi, hogy az elveit – hiszen legitim elvek, így megérdemlik – fizikai formában is produkálnia lehet. Ezért néha játszik: elveszi a rendőrautót és fejét az ablakon kilógatva elfurikázgat vele; felrobbantja a kórházat, és közben elszórakozik rajta, hogy bedöglik a detonátor; odaáll a csodakütyüjén felé száguldó Batman elé, és csak ordít, hogy „Gyere és üss el, gyerünk, azt akarom, hogy elüss, gyere, gyere”. (Mondanom sem kell, hogy, mivel elvei feladására kényszeríti, legyőzi Batmant – tudja, hogy úgysem lesz hajlandó halálra gázolni őt, azaz gyilkossá válni.)
Heath Ledger Jokerét egyszer arcon lehetett löttyinteni savval. Valamikor, valakinek, valahogy sikerült. Azóta viszont minden próbálkozás, legyen az akár Batmané, hasztalan. Joker már sérthetetlen.
1 megjegyzés:
Habár számomra nem Joker a "number one guy":), de az tény, hogy Heath Ledger alakítása fantasztikus! Az általad is említett kórház felrobbantása-jelenet az egyik kedvencem, illetve Rolly Roller:) állandó "csámcsogásai":)), amit én sajnos még nem tudok utánozni...:))
Panni
Megjegyzés küldése