JÁTSZD ÚJRA, BATMAN!

A közelmúltban megjelent batmanes újdonságok közül már csak egy maradt, amiről illenék e helyütt beszámolnom. Az alig több, mint egy órás, 6 különböző japán rendező által készített rövidfilmből álló Batman: Gotham Knight ugyan elérhető magyar szinkronnal is, de az helyenként annyira rémes, hogy inkább maradnék az eredeti verzió címeinél.

Az első rész, a Have I got a story for you annak a Studio 4 °C-nak a munkája, mely a Transformerst és az Animatrixot is jegyzi. Ebben az epizódban egy négyfős gyerekbanda tagjai egymás után mesélik el főhősünkkel kapcsolatos élményüket. Batman az első sztori szerint szétfolyó, elolvadó árnyéklény (ábrázolásában kifejezetten gonosz, és bamba); a másodikban hegyes fogú, vérbeli denevér; a harmadikban pedig robot (szárnyai sincsenek, ugrál egyik háztetőről a másikra). A 3 Batmanben csak az ellenség a közös, és persze az, hogy mindegyik esetben megmenti az elbeszélőt. Az epizód csattanója, hogy mikor a negyedik gyerek elkezd azon sajnálkozni, hogy őt még sosem mentette meg a Denevér, az fogja magát, és – üldözője elől menekülve – bevetődik a placcra, ahol a három fiú és a lány beszélgetése épp zajlik. Teszi ezt nem is akármilyen állapotban: megtépázottan, több sebből vérezve – szóval mindenre, csak egy emberfeletti szuperhősre nem emlékeztetően. És ha még ennyi dramaturgia sem elég, hát azt is elárulom, hogy a szerepek felcserélődnek, és a negyedik, aki addig minden buliból kimaradt, megmenti Batmant.
Lendületes kezdés egy jó tempójú és sztorijában is jól felépített résszel – túl tudja-e szárnyalni önmagát szeretett Denevérünk a további 5 epizódban?

A Crossfire című második részt a Production IG készítette (övék a zseniális Ghost in the Shell című anime is). Ebben két rendőr (Ramirez és Chris nevű társa) Arkhamba szállít egy rabot. A sztori szerint Chris nem éppen Batman-szimpatizáns: úgy gondolja, a Denevér nem több, mint egy önbíráskodó; és mivel ő nem szeretne ilyesfélékkel együttműködni, Gordon csapatának elhagyását tervezi. Ramirez erre berág, és hogy szónoklatát kényelmesebb körülmények között tarthassa meg, leállítja a kocsit – véletlenül pont a Maroni kontra „az Orosz” bandaháború egyik összecsapásának helyszínén. Hogy pontosabb legyek, a helyszín közepén. Elindul a lövöldözés, a maffiózók szorgalmasan irtják egymást; Ramirezék próbálják túlélni. Persze, Batman húzza ki őket a pácból – Chris kezdheti az átértékelést és a barátkozást a bizalom szóval.
A Crossfire az egyik leggyengébb, és mindenképpen a legbosszantóbb az összes rész közül. Utóbbinak az az oka, hogy bár a helyszínek között szerepel az Arkham Elmegyógyintézet, a készítők nem csapják le a saját maguk által feldobott magas labdát. Az ugyan reménykeltő, hogy amikor a rendőrautó beér a szigetre, az őrültek egyfajta panoptikum szereplőiként, mozdulatlan, egymás mellé állított bábokként vannak ábrázolva. Ezt a pár másodperces jelenetet leszámítva azonban az alkotóknak eszük ágában sem volt foglalkozni az őrülettel – a hangsúly kizárólag Chris Batmanről alkotott véleményén, illetve annak megváltozásán van. De, mivel még ez a téma sincs elég gondosan ábrázolva; a Crossfire hibás gyártmányként kerül le a futószalagról.

Érkezik utána a Lucius csodaszerkentyű-gyárába bepillantást engedő Field test. Ebben, a Batman: Gotham Knight-ban első alkalommal, színre lép a civil Batman: Bruce Wayne napközben fegyvereket tesztelget Fox-szal, vagy épp golfozik. A megjelenő ellenfél itt is Maroni, de a hangsúly nem igazán rajta; mint inkább a civil Batman, és a Bruce Wayne & Lucius Fox – kapcsolat bemutatásán van. Éppen ezért azt nem is érdemes felróni a Field test-nek, hogy egy kicsit lapos; amit viszont mindenképpen fel kell, az a rettenetes Bruce Wayne-ábrázolás. Persze, ízlések és pofonok; de ez a Bruce azért túlzottan is szépfiúsra sikeredett. Arról nem is beszélve, hogy a figura mozgása Batmanként jóval inkább egy részeg karvalyéra, mint egy félelmetes denevérére emlékeztet. (Elnézést a rosszízű poénért, de) Csodáltam, hogy egyik felhőkarcolóba sem csapódik be.

De nem érdemes kikapcsolni a lejátszót. A Field test utáni In Darkness Dwells ugyanis a legelső mellett a film legemlékezetesebb epizódja. Alaphelyzete (egy pap elrablása a mise kellős közepén, a gyülekezet tagjai hallucinálni kezdenek) zseniális; szerepelnek benne olyan sztárgonoszok, mint Madárijesztő és Gyilkos Krok; van benne csatornajelenet, emberrablás (sejtetve, hogy egy kannibál az elrabló); és Batman nem csak összedolgozik benne Gordonnal, hanem még interjút is ad az egyik hajléktalannak („Milyennek tűnik a város onnan föntről?” – „Mocskosnak!”). Az a pár jelenet pedig, melyekben Batman fejjel lefelé csüng valahonnan és a mellette (vagy inkább alatta) álló Gordonhoz beszél; a Batman: Gotham Knight legötletesebb képsorai közé tartozik. Fantasztikus atmoszféra, jól megtalált szereplők és megfelelő szereplő-ábrázolások, látványos akciók – minden igényem kielégítve.

Az ötödik, Working through pain című fejezet a Have I got a story for you-hoz hasonlóan a Studio 4 °C munkája. A felütés szellemes: Batman megsebesült, és valahonnan ki kell másznia (vö. mindennek a kezdete, hogy kisfiúként a kertjükben lévő kútba esik), hogy beszállhasson az Alfred által helyszínre vezérelt Batmobilba. Mászás közben bizonyos dolgokról (sebéről, egy patkányról), múltja egyes epizódjai, a „tanulóévek” jutnak eszébe – ezeket ismerhetjük meg vázlatosan. A Working through pain jól felépített, ügyesen megszerkesztett epizód; amely Batmannek, mint harcosnak a megszületésére, vagy legalábbis e folyamat egy rövid időszakára koncentrál – kicsit eredettörténet tehát; de semmiképpen sem akciómozi.

Annál inkább az az utolsó rész, a Deadshot. A Madhouse Studio munkája azzal indul, hogy Bruce Wayne visszaemlékezik szülei lelövésére – megint egy kis eredettörténet, de ezúttal a legelkoptatottabb fajtából. (Az epizód elején ingerenciám volt beletekerni a filmbe.) Ezek után jön Lövész (ha-ha, kissé talán… béna?!), akit „az Orosz” felbérelt, hogy ölje meg Gordont. Az akciót egy száguldó vonatról tervezi megvalósítani, Batman azonban közbelép. Indulhat a lövöldözés, bunyózás a robogó vonaton – ilyesmi mintha lett volna a Batman: kezdődik!-ben is. De ez nem gond, az akció látványosnak valóban látványos. Ami zavaró egy kicsit, az az e-mail és a PDA szavak félpercenkénti ismételgetése – Batman modern kütyüi ide, vagy oda; ezek a létező, általunk is nap mint nap használt technikai vívmányok, bár nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, de nagyon nevetségesen hatnak egy Batman-filmben emlegetve.

Bár a Batman: Gotham Knight részei különböző alkotóműhelyekből kerültek ki, érezhető benne a szándék az egyes epizódok összehangolására. Nincs olyan fejezet a 6 közül, ami ne kapcsolódna legalább egy másikhoz. Batman pl. nem csak az In Darkness Dwells-ben, hanem az utolsó részben is csüng egy kicsit; Bruce fegyvergyűjteménye két egymás után következő részben is felbukkan; máshol sejteni lehet, hogy az esemény, amire utalás történik, az eggyel korábbi epizód fő történése. A film erényei közé tartozik azon igyekezete is, hogy a „Batman-jelenség” minél több jelentős aspektusát (kútba esés, szülők halálának végignézése), dilemmáját (Önbíráskodik-e Batman?), szereplőjét (Lucius, Alfred, Gordon, Ramirez, Maroni, stb.) és helyszínét (Arkham, Távol-Kelet) igyekszik felvonultatni. Összességében – minden hibájával együtt – a Batman: Gotham Knight élvezetes film – valószínűleg elsősorban a rajongóknak.