A Képes Kiadó jóvoltából idén júliustól magyarul is hozzáférhető Arkham Elmegyógyintézet 1989-ben jelent meg először. A képregény alcíme – A Serious House on Serious Earth, magyar fordításban Komor ház komoly talajon – az 1985-ben elhunyt angol író-költő-jazzkritikus, Philip Arthur Larkin Churh Going című versének 55. sora. A címadó intézmény eredeti neve – melyet az alapító Amadeus Arkham pszichés betegségben szenvedő, végül életének öngyilkossággal véget vető anyjáról, Elizabeth Arkham-ról kapott – Arkham Kórház.
Az AE sztorija (Grant Morrison munkája) szerint az intézetben lakók Joker vezetésével elfoglalják az épületet, és különféle követelésekkel állnak elő. Ezek közül a legutolsó, hogy Batman – mivel hitük szerint közéjük tartozik – menjen be közéjük. Batman nem tehet mást, teljesíti a (többnyire épp általa Arkhamba juttatott) betegek kívánságát; és ezzel kezdetét veszi a kóválygás az elmegyógyintézet falain belül. Na meg persze Batman lelkében. Ezt a képregényt ugyanis, hasonlóan A gyilkos tréfához, az foglalkoztatja, hogy vajon mennyiben más Batman, mint őrűlt(nek nyilvánított) ellenségei (És mivel tulajdonképpen A sötét lovag központi kérdése is ez, nem csoda, hogy a Batman-képregények közül Nolan elsősorban erre a kettőre támaszkodott filmje készítésekor). Míg az AGYTben Joker vidámparkja a helyszín; az AE egy zártabb, önmagában kísértetiesebb terepen veszi le a szájkosarat Kétarcról, a Kalaposról és a többiekről. És ahogy az AGYT is párhuzamosan túszdráma (ott Gordon nyomozó jár pórul) és eredettörténet (ott Joker kialakulásának egyik verzióját olvashatjuk), úgy az AE is felváltva tárja elénk Batman elmegyógyintézet-beli kalandozását és az intézmény létrejöttének történetét. A két szálat maga a denevér-motívum kapcsolja össze (Amadeus anyját egy denevérre emlékeztető látomás kergeti őrületbe.).
Ami a sztorit illeti, abban elsősorban az az érdekes, hogy itt a megszokottól eltérően kiderül: a denevér is ember. Ebben a történetben Batman jóval inkább egy, az esze elvesztésétől rettegő, összezavarodott átlagpolgár; mint föl-le röpdöső igazságosztó szuperhős. De nem csak Batman ábrázolása atipikus, más karakterek is alternatív sztorit kapnak: Kétarc pl. egy sikertelen kezelés eredményeként válik maga alá vizelő, döntésképtelen ronccsá.
Ott van aztán Joker. Az egész Batman-univerzumból neki van talán a legkevésbé egyértelmű háttere, úgyhogy az ő ábrázolását illetően nem igazán beszélhetünk alternatív verziókról. Az AE Jokere mindenesetre drágámnak szólítja Batmant, sőt, egy helyütt a seggébe is belemarkol. Érdekes, hogy amikor A sötét lovagot, annak is a Batman nem gázolja el Jokert - jelenetét először láttam, és egyértelműen éreztem benne a szexuális felhangot, hogy is mondjam… freudista megszállottnak éreztem magam és szégyenkeztem. Aztán amikor másodszor néztem a filmet és elérkezett ez a bizonyos jelenet, beugrott az a rajz az AEből, amelyiken Joker Batmant taperolja.
A sötét lovag egy másik részénél elsőre működött az asszociáció: hogy a filmben Joker egy általa bűvésztrükknek nevezett akció folytán rosszkor, rossz helyen lévő alanya szemét egy ceruzába nyomja; azt valószínűleg az AE elején lévő egyik epizód ihlette. (Ebben telefonon beszél Batmannel, és állítása szerint egy kihegyezett ceruzát döf egy 19 éves lány szemébe – mint később kiderül, a dolog valójában nem történt meg, áprilisi tréfának szánta csupán.)
Az érdekes történet és a zseniális karakterábrázolás mellett az AEt az illusztrációja teszi must have-vé. Dave McKean szürreális hatású festményei (mert ezek nem egyszerűen rajzok) a szuperhős-sztorik illusztrálásának minden írott és íratlan szabályával szembemennek. A vonások bizonytalanok, a kontúrok elmosódnak – és mindez különösen magára a főszereplőre igaz. Batmannél mindenki – legyen akár ápolt, akár ápoló – pontosabban, részletesebben van ábrázolva: a denevér alakja kifejezetten elnagyolt, legtöbbször gyakorlatilag olyan, mint egy kétfülű fekete massza. Mindez persze Batman pszichés állapotát, összezavarodottságát tükrözi – az illusztráció tökéletesen érti a történetet. A központi figura ábrázolásához hasonlóan bravúros az is, ahogy az elmegyógyintézet falain belüli és az azokon túli világ kinéz. Előbbi tobzódik a színekben (elég csak Joker zöld hajára, és az ebben a sztoriban lila helyett kék kabátjára utalni), utóbbi fekete-fehér: mintha a dolgok Arkhamon belül történnének, mindaz, ami kint van, vázlat lenne csupán.
Végül kiemelendő a szöveg megjelenítése: a karaktereknek saját betűtípusuk van, Batmannek saját buborékszíne is, Joker anarchizmusa pedig ebben sem ismer tréfát – vörös mondatai nem kapnak szövegbuborékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése