A SZEZON FAZONJAI

A nagy divatházak aktuális, 2008-2009-es őszi-téli kollekciói közül következzen az öt szívemhez legközelebb álló; az ötödikkel kezdve, a legjobb felé haladva.

Bár többnyire nem kedvelem a mintás ruhákat, a kép jobb felső sarkában lévő fekete virágos ruha gyönyörű. Különösen, mert egy ilyen hosszú ruhától talán kissé szokatlanul a nyaka is magasított; és rövidujjú, nem pedig pántos. Tetszik itt még a ceruzaszoknya (bal felső kép), ami a kedvenc szoknyafazonom; de ami miatt ez a kollekció igazán az én ízlésem, az a kép közepén lévő színes szoknyás, fekete-lila felsős, kesztyűs összeállítás. A szoknya bőségét a szűk, kissé buggyos ujjú selyemblúz és rajta az egyszerű, kötött fekete mellény nagyon szépen ellenpontozza; a fekete-lila párosítás pedig egyébként is a kedvenceim közé tartozik. Telitalálat a szett azért is, mert – a különböző anyagtípusok és a bő-szűk egymás mellé rakása miatt – egyszerre játékos-bohókás, és elegáns.

Annak, hogy a Marni kollekciója a negyedik helyre kerül, elsősorban az az oka, hogy közel állnak hozzám a (minél) nagy(obb), üres színfelületek. Tetszenek itt ezen kívül a több összeállításban visszaköszönő, elöl vagy sehogy, vagy övvel összefogott kabátok/kabátkák; és a narancssárga kabátos összeállítás szoknyájának játékossága (kifelé fordított zsebek).

Paul Smith legfrissebb kollekciójában elsősorban a zöld különböző árnyalataiban elkészített, kötött pulóverek, kabátkák és bolerók tetszenek. Jó dolog, hogy egy őszi-téli kollekció vezérszíne az a zöld, valamint narancs-, és citromsárga; melyeket hagyományosan inkább éppen a tavaszi-nyári öltözékekkel asszociálunk. Másrészt; bár a téli kollekciók – az én ízlésemnek megfelelően – mindig inkább monokrómak, mint mintásak, minden évben van pár típusú díszítés, ami felkapottá válik. Most éppen a kockaminta, és az etnós díszek. Ezek közül az utóbbiak Paul Smith-nél is megjelennek – amivel tehát egyrészt a klasszikusan értelmezett téli kollekció fogalmától; másrészt saját, inkább egyszínű és letisztultabb stílusától is eltér egy picit. És, bár maguk a mintás ruhák nem tetszenek, a cél, amit szolgálnak, igencsak rokonszenves.

Az első két helyen álló kollekciók azok, melyeknél számomra minden tökéletesen egyben van. Az ezüstérem a Bottega Veneta-é – a divatház által bemutatott ruhák és a nőiesség fogalma közé úgy, ahogy van, egyenlőségjelet lehetne tenni. Az ízléses, nem hivalkodó színek (a mélylila és a sötétvörös egyébként a szezon legfontosabb színei) és a letisztult szabásvonalak eleganciát kölcsönöznek a ruháknak. Nincsenek felesleges, egyénieskedő részletek; a kiegészítők – a virágdíszes öv, a sötét kesztyűk és a kis, vagy közepes méretű kézitáskák – egyszerűek és kifinomultak. Jobbról a második öltözék kissé kilóg a sorból, de azt is jó irányba teszi: a fodrok (meg egyébként a rojtok is) nagy slágernek számítanak a legújabb kollekciókban.

Az Ungaro kollekciójában megint csak gyönyörűek a színek, és imádom az önmagában létező óriásgallért, összességében: azt a kissé jelmez-szerű hatást, amit ezek az öltözékek kiváltanak. Ha választhatnék egy ruhát a felsorolt öt divatház bármelyikétől; az biztos, hogy egy Bottega Veneta lenne; mégis, ezek az Ungaro-k krémszíneik és bolondos részleteik eredményezte meseszerűségükkel lenyűgöznek. Igen, ez a kulcsszó, a meseszerűség. A sötétkék, magasított ceruzaszoknya (ami akár tollból is lehetne), a hozzá tartozó vastag faöv és halványkék blúz mintha egy fantáziabirodalomból léptek volna elő; mégis, az összeállítás elegáns is. Kétség sem férhet a játékosság és a kifinomultság Ungaro-féle ötvözetének aranyérméhez!